23.fejezet

Hát itt van a 23. is! Remélem nem annyira rossz amennyire rövid :S Komikat!!!

A búvóhely




Nem is mondanám, hogy menekülésre lettünk ítélve. Annyira nagyon senki sem rettegetett, miért is rettegett volna, hiszen mi sokkal többen vagyunk náluk. Szerintem nekünk, csak azért kell elmennünk, hogy egy kis felkészülési időt kapjunk, nem pedig azért hogy elbújjunk előlük. Hiszen 48 óra túl kevés erre.

Ezt gondoltam egészen addig, míg Alicenek, pakolás közben megállt a keze és mereven bámult előre. megint lát valamit.

- Alice? - siettem oda hozzá. - Mit látsz?

Erre már a többi lány is idejött, hogy megnézze, mi van.

- Többen vannak. - mondta és én rögtön lefagytam.

- Micsoda? - lehelte Bella.

- Többen lesznek. - helyesbített Alice. - Már csinálnak újszülött vámpírokat. Szerintem tudják, hogy harcot akarunk... nem csak érzik, valahogy és fel akarnak rá készülni.

- Még ma el kell indulnunk. - szögezte le Rose.

- Szólok a többieknek. - pattant fel Bella és leszaladt az emeletről.

Miért?? Eddig minden olyan jól ment. Boldogok voltunk, minden szép volt. Túl szép... Hát persze, ha már azt mondja a mennybéli isten, hogy ezeknek itt túl jó életük van, akkor gyorsan tegye tönkre, nehogy a magunkfajták is jól élhessenek... Mikor lesz itt legközelebb béke. Hah...

Ahogy végeztünk a pakolással mindenki a hátára vette a táskáját és elindultunk. Olyan lesz ez mint egy túra. Hajtogattam magamnak, Csak egy egyszerű túra.

Alex vitte Klarát. Mi Aliceékkal mentünk az elején.

- Hová megyünk pontosan? - kérdeztem tőlük, mikor már vagy egy 10 perce mentünk némán.

- Egy helyre, amit egyszer még Carlisle mutatott nekünk. Állítólag régen ott bujdosott az elől ami. - felelte Jasper. - Ha Jacobék jönnek utánunk, nem fognak ránk találni, mert csak a farkas szagot érzik.

- Nagyjából öt napig bujdoshatunk vagy talán egy kicsit tovább, aztán ki kell találni valamit. - folytatta Alice. - Nem menekülhetünk előlük a végtelenségig!

- Ez igaz. - értett egyet Alex. - Talán felkészülhetnénk, a harcra, valahol, mi fiúk.

- De nem csak ti fogtok harcolni! - fakadtam ki. - Nem fogom kispadról nézni, ahogy ti az életeteket kockáztatjátok értünk. Azt már nem!

- Ivy rád a búvóhelyen lesz szükség! - mondta Jasper. - És Alicere, Esmere, Rosera anyukádéra.

Erre rá kellett bólintanom. A lányomnak és a legjobb barátnőmnek nem eshet baja! Ha a többiek ennyire a harc hívei... Legyen! Nekik ez a dolguk, és remélünk, esik bajuk, de Klarának és Nessienek védelemre van szüksége és - bár ezt nehéz bevallani, - nekem is. Ahj miért nem lehetek én is vámpír??

*

2 óra múlva értünk fel egy hegyvidékre. Egy barlangféle volt, de nagyon bonyolult. Egy ember biztos eltévedt volt itt ezért nem látni ere túrázókat sem. De nekünk egész jól ment. Carlisle remekül el tudott igazodni, a sok folyosón, és végül megálltunk egy tágas helyen, ami teljesen sötét volt, az emberi szemnek. Carlisle kivette a táskájából a három lámpást és meggyújtotta őket, majd három helyre letette és így megvilágítva az egész teret. Mi szépen kirakodtuk a hálózsákjainkat.

Klara már elaludt Alex karjaiban az úton. most, a férjem letette őt az én hálózsákomra és szépen betakargatta. Alex csak a kényelmesség kedvéért hozott magával hálózsákot. Akik aludni akartak - tehát Renesmee, Klara és én - azok bebújtak a hálózsákjukba. Alex is bebújt a sajátjába és felkönyökölt.

- Most még nem kell aggódnod semmiért. - simított végig az arcomon. - Itt nem találnak ránk, a farkasok tesznek róla. Apropó hol vannak? - kérdezte hangosabban.

- Már hallom a gondolataikat, egy perc és jönnek. - hallottam Edward hangját valahonnan mögülem. -

- Oké. - bólintott Alex. - Nemsokára minden olyan lesz mit eddig, jól van? - suttogta nekem.

Csak bólogatni bírtam, mert a könnyek kijönni készültek.

- Most pedig próbálj meg aludni. - adott egy jó éjt puszit aztán a feje alá tette a kezét és bámulni kezdte a barlang mennyezetét. Én meg sóhajtottam egyet és az oldalamra fordultam.

- Jó éjt! - motyogtam és felkészültem rá, hogy még egy darabig nem fogok elaludni.