22.fejezet

Orlenek




Alexszel megtorpantunk és ő rögtön a háta mögé rejtett engem. Az ajtó kinyílt és Carlisle arca jelent meg ott. Kedvesen köszöntötte őket és invitálta be a lakásba.

- Gyere, menjünk fel. - mondtam nagyon halkan és villámgyorsan futni kezdtünk a vendégszoba ablaka alá. ott felugrottunk és bemásztunk a szobába. Aztán a szobán keresztül mentünk le a nappaliba. Nagyon féltem. De Klara biztonságban volt, Rose karjában.

- Szeretnénk bemutatkozni. - mondta egy fekete hajú nő. - Én Linda vagyok, és ők itt a társaim, Anna, Alan és Ralph. - A két férfi és a nő biccentettek. - Orleans -ból jöttünk, mi vagyunk az orlen-klán.

- Én Carlisle vagyok és ez a családom. - mutatott végig rajtunk. - Mi szél hozott erre benneteket.

- Nos, mi nem akartunk így berontani, biztosan nem számítottatok ránk, de csak figyelmeztetni jöttünk. - kezdte Linda - Mi nem igazán kedveljük a fél vámpírokat, mert úgy gondoljuk, hogy ha... Van fél vámpír ott egy embernek is köze volt a dologhoz, nyílván - Nagyot nyeltem és Edward és Bella is ijedten néztek egymásra. Alex megfeszült mellettem. - és a Volturi törvénye kimondja, hogy a vámpírok létezését szigorúan titokban kell tartani, de ezek szerint, ez nem sikerült.

- A volturi küldött benneteket? - kérdezte Edward.

- Nem ezt mi szeretnénk rendezni. - nézett rá Anna.

- Szóval, még mindig nem világos, hogy minek köszönhetjük a látogatásotokat. - mondta Carlisle.

- Azért jöttünk, hogy felszólítsunk benneteket, hogy van, gyertek és álljatok a mi szerény kis négyfős csapatunkhoz, már, mint aki itt fél vámpír vagy eljövünk értetek és kőkeményen végzünk veletek. - mondta az Alan nevű férfi. - Van rá kerek 48 órátok ezt átgondolni.

- Azt a kisgyereket már most elvinnénk...

Egy hangos morgás tört fel a torkomból és azonnal Rose és a gyerek elé álltam. Ölni tudtam volna. Meg tudtam volna ölni az összeset, mert el akarják vinni a gyerekünket. Ő a miénk, és ha megölnek, akkor sem engedem oda.

- Nem. - morogtam Lindára. - Őt soha sem vehetitek el.

- Még gyerek rendes neveltetésben kell részesíteni, még mielőtt felnő. - mondta a nő gorombán. - Hogy úgy nőjön föl ahogy annak kell.

- Tudjuk, hogy kell felnevelni egy kisgyereket. - állt oda mellém Alex. - Köszönjük, a felajánlott lehetőséget, de kihagynánk.

- Magunkkal kell vinnünk, őt. - dobbantott Linda. - nem is tudják, milyen vámpírt faragnánk belőle. El is felejtené, hogy félig ember, mint az anyja.

- Nem. - ismételtem meg újra. - Menjenek el.

- Jól van. - döntött Linda. - 48 óráig még adunk időt, hogy döntsetek. de a gyereket, nem öljük meg. Ő túl értékes. Ti meg, ahogy döntötök. - rápillantott Carlislera. - A vámpírokat is szívesen látjuk a gárdánkban. Hm?

- Megfontoljuk, köszönjük. - felelte Carlisle udvariasan. - Akkor két nap múlva látjuk egymást.

- Vagy így vagy úgy, nem igaz Carlisle? - mosolygott gonoszan Linda. - Lehet, hogy utoljára...

- Viszlát. - intett Carlisle nyomatékosan mire a csapat szépen távázott.

Kicsit fellélegeztem. Klarát nem fogják bántani. Ő életben marad. Minden rendben lesz. Nekünk meg ez lesz a sorsunk. Ez van, ezt kell szeretni, nem igaz?

- Nem lesz semmi baj Ivy. - suttogta nekem Alex. - Nyugodj meg.

- Tudom. - bólintottam magabiztosan.

- Próbáltak már a volturi bizalmába férkőzni. - mondta Edward. - Azt akarták, hogy ők is csapatukba tartozzanak, de a Volturi visszautasította őket, ezért saját gárdát alakítottak, és most azért akarják, a fél vámpírokat pusztítani, hogy megmutassák, a volturi - nak, hogy ők is jók valamire és bekerülhessenek a klánjukba. Ha meg nem pusztítják ki őket, akkor legalább több lesz a csapatuk létszáma.

- És mit tehetünk? - kérdezte anyám félve.

- Nem tudom még. - rázta a fejét Edward. - De kitalálunk valamit.

- De nincs időnk Edward. - mondta Bella. - Két nap az nagyon kevés semmit sem tehetünk. Muszáj lesz melléjük állnunk....

- Nem, valami megoldásnak kell lennie. - tette csípőre a kezét Alex. - Gondolkozzunk.

- Nekem azt hiszem, van egy ötletem. - motyogtam. Mindent megtettem volna a lányomért és a családomért. - Menjünk el. Ha most gyorsan elpakolunk, egy jó messzi helyre el tudnánk menni, ahol elrejtőzhetnénk. Aztán Jasper segítségével, legyőznénk őket, ha itt az ideje.

- Nem is rossz ötlet. - helyeselt Jasper. - szívesen segítek.

Végül is mindenki helyeselte az ötletemet.

- Akkor kezdjetek neki a pakolásnak. - adta ki az utasítást Carlisle. - Mi addig fiúk nekiállunk terveket szőni, először is az úti célról, rendben?

- Rendben! - feleltük kórusban.

Ha nincs más megoldás csak menekülni, akikor menekülünk. És bujdosunk, ha erre van szükség, hogy megmentsük a családot, és a fél vámpírokat, velem egyetemen. Én pedig nem adom rosszak kezére a lányomat. Ha kell, én magam megyek el helyette, de így hogy találtunk egy harmadik utat nincs rá szükség hála az égnek. Csak bejöjjön a terv...